2012 / installation, mixed media / 170 x 30 x 40 cm
2012 / installáció, vegyes technika / 170 x 30 x 40 cm
Exhibited:
- Így látjuk mi...Öntárgyisítás, női pozíciók / The way we see "it"...Self- objectification, female artistic positions / Ybl Budai Kreatív Ház, Budapest, Hungary / 2019
- Így látjuk mi...Öntárgyisítás, női pozíciók / The way we see "it"...Self- objectification, female artistic positions / Ybl Budai Kreatív Ház, Budapest, Hungary / 2019
- HP InnovArt / Budapest / Hungary / 2014
- Tradition reconsidered / Ernst Museum / Budapest / Hungary / 2012
- Tradition reconsidered / Ernst Museum / Budapest / Hungary / 2012
Tradition reconsidered / Ernst Museum / Budapest / Hungary / 2012
My project, 'Untitled' is coated with a special thermo paint, that is normally black, but becomes transparent if it's tempreture rises. I covered the pictures with it, so as the viewer touches them, they become visible.
My project, 'Untitled' is coated with a special thermo paint, that is normally black, but becomes transparent if it's tempreture rises. I covered the pictures with it, so as the viewer touches them, they become visible.
As an artist, I've
been interested in the body as an identity- and message mediating tool for a
long time.
Our physical body
makes self-representation possible for us, because we can express our identity
without words by only dressing up our bodies (fashionably). By wearing clothes,
we can send messages to our
environment about
who we are, how we see ourselves, and we can consciously influence the opinions
of others about ourselves.
Although by
examinating the messenger function of the body, i was interested in the
background of prostitution for a long time, i made my first personal contact
with professional prostitutes, while i was in Amsterdam. While having
conversations with them, i realized, that unlike most of us, they can
"untie" themselves from their bodies, offer and sell it for money.
They objectify their corpus on purpose, so they can let others to treat them
the same way.
Though prostitution
is a very sensitive (taboo) topic, for me it opened new ways of thinking about
the human body.
I made these series
in collaboration with professional prostitutes.
My models in
exchange for their anonimity offered their bodies like they do it as a job.
They let me to scan their bodies with a special manual scanner, so as to print
the scanned data and apply it on wooden boxes.
The creation process
had a symbolic value as well. For me the scanning of the bodies of the girls in
high resolution symbolized, how they are touched by strangers' hands every day.
I wanted the viewer
-who for the first glance sees only black boxes- to get involved with the
artwork, that's why i used the thermo paint. As the viewer warms the black
surface, makes the bodies of the girls appear by the touch.
Touch, stroking and
physical contact has an important role in this work of mine, such as in the
lives of the girls. The viewer can only enjoy the works by touching them, by
creating contact with them by their physical bodies. The intensity of the touch
defines the intensity of the experience as well: the more we give up our role
as an outsider, the more we can see of the portraits. The viewer decides how
long he/she wants to "possess the body".
///////////////////////////////////////////////////
Művészként régóta foglalkoztat a test mint identitás- és üzenetközvetítő felület.
Fizikai valónk
lehetővé teszi számunkra az önreprezentációt, hiszen testünk (divatos)
felöltöztetésével szavak nélkül is kifejezhetjük saját egyéniségünket.
Öltözködésünkkel üzenhetünk a külvilágnak arról, kik vagyunk, milyennek látjuk
magunkat, és tudatosan befolyásolhatjuk mások rólunk alkotott képét is.
Bár a test
üzenetközvetítő funkciójának vizsgálata kapcsán korábban is érdekelt a
prostitúció mint iparág, elsőként amszterdami tartózkodásom során kerültem
személyes kapcsolatba hivatásos örömlányokkal. A velük való beszélgetések során
döbbentem rá, hogy ők, akik szó szerint a testükből élnek, és akiket
kuncsaftjaik gyakran csupán tetszetős bábukként kezelnek, valójában saját
egyéniséggel, saját történettel rendelkező emberek. Legtöbbünkkel ellentétben képesek
tudatosan „függetleníteni magukat” testüktől: áruba bocsátani, megvételre
kínálni azt. Szándékosan tárgyiasítják saját fizikai valójukat, amelyet azután
mások is tárgyként, áruként kezelnek majd.
Noha a prostitúció
rendkívül kényes (tabu)téma, számomra mégis a testről való gondolkodás új
dimenzióit nyitotta meg.
6 darabból álló
portrésorozatomat – amelynek a kiállításon 4 darabja látható – olyan
örömlányokról készítettem, akik hivatásszerűen űzik ezt az ősi mesterséget.
Modelljeim
anonimitásuk megőrzéséért cserébe készek voltak felkínálni testüket a
közönségnek – ahogyan ezt munkájuk során is teszik. Vállalták, hogy egy
speciális, kézi szkenner segítségével beolvassam a testüket, és az így
létrehozott, közel életnagyságú printeket különálló fa dobozokra applikáljam.
A munkafolyamat maga
is szimbolikus gesztus volt részemről: ahogyan a nagy felbontású szkenner
letapogatta a lányok testét, ugyanúgy naponta érintették, érintik őket idegen
kezek.
Azt szerettem volna,
hogy a néző, aki első pillantásra csak földre fektetett sötét dobozokat lát,
maga is bevonódjon a művekbe. A dobozokat éppen ezért egy különleges, fekete
termo festékkel fújtam be, amely a kéz melegétől válik áttetszővé – így fedve
fel az alatta lévő második festékréteget: a lányok testét.
Munkámban, csakúgy,
mint portréalanyaim életében, központi szerepe van az érintésnek, simogatásnak,
vagyis a fizikai kontaktusnak. A néző csak akkor élvezheti az alkotásokat, ha
megérinti azokat, ha saját teste segítségével létesít kapcsolatot a művekkel.
Az érintés
intenzitása meghatározza a művek élvezhetőségét is: minél inkább feladja valaki
saját kívülálló pozícióját, annál többet láthat a portrékból.
A néző saját
döntésének megfelelő mértékben és ideig veheti birtokba a lányok testét –
természetesen csupán átvitt értelemben.
A projektleírás
szövegében közreműködött: Pelesek Dóra
